2017. március 8., szerda

Feminism?

Nem gondoltam volna a blogos pályafutásom kezdetekor, hogy egyszer majd egy ilyen komoly témát szeretnék boncolgatni, pláne nem ezen a blogon, de most mégis elérkezettnek látom az időt, hogy kicsit megosszam a világgal a nézeteim.
Nem is olyan régen egy irodalomórán szóba került az, hogy ma, a XI. században mi is a lovagiasság. Külön válaszolhattak erre a lányok is és a fiúk is. A lányok olyanokat mondtak, hogy például, ha egy fiú előre enged az úton vagy megfogja az ajtót neked, odaadja az utolsó fánkot. A fiúk abszolút egyetértettek velük.
Azonban nekem lenne néhány hozzáfűznivalóm ehhez a témához. Amikor közöltem, hogy szerintem ezek alap dolgoknak kellene lenniük néhányan felháborodtak, hogy akkor majd legközelebb így fognak előre engedni, hogy ez alap.
Már nem azért, de szerintetek is buksi simogatást kellene kapniuk azoknak a fiúknak, akik nem vágnak be eléd az ajtóban? Mert szerintem nem.
Az egyik fiú tett egy ilyen megjegyzést, hogy feminista vagyok. Néha már szóbajött ez a téma a környezetemben. Őszintén nem igazán tartom magam feministának, hiszen a fent említett példákat egy vérbeli feminista kikérné magának, hogy hát erre nincsen szüksége. Azonban én (ha csak magamban is), de harcolok a feminizmusért.
Na de egy kis gyorstalpaló, hogy mi is az a feminizmus? /Wikipédia percek következnek/
A feminizmus olyan politikai eszme, melynek középpontjában a női egyenjogúság ideálja áll. A feminista mozgalom ideológiai alapja, amelynek célja kezdetben a női egyenjogúságért való harcra korlátozódott, azonban a mai feminista mozgalmak esetében a kezdeti cél mellett, egyes csoportok tevékenysége egyéb célokkal is kibővült. A feminizmus célja tehát az, hogy a nők számára is biztosítsa azokat az emberi jogokat, amelyek egy férfit megilletnek.
Azon az elven vagyok, hogy egy nőt nem szabad például politikai helyzetekben a háttérbe szorítani. Például, régen nem mehettek a nők szavazni, nem tanulhattak és őszintén, becsülöm, hogy járhatok iskolába. Persze, ma már ez tök alap, de nem mindig volt így.
Tehát nem vagyok igazi feminista, ahhoz még tényleg túl keveset láttam a világból, de szeretnék tenni én is valamit a nőkért. Ezért utána is jártam még egy-két dolognak. Szintén nagyon kevés, de tisztában akarok lenni ezekkel a dolgokkal.
Azonban az udvariasságra visszatérve ez szerintem egy nagyon fontos dolog a férfiak részéről. Hiszen mégis csak nőkről beszélünk és megérdemlik azt a tiszteletet.
Nem véletlenül időzítettem mára ezt a bejegyzést, hiszen ma van a Nemzetközi nőnap. Durva, hogy Magyarországon csak 1948. óta tartják ezt a napot, a rendszerváltásig még eredeti munkásmozgalmi hangulat dukált, mára már "csak" virágajándékozás a menő. Kívánnék én boldogat, de az túl sablonos lenne. Inkább azt kívánom, hogy mindennap kapjátok meg azt a kívánt tiszteletet és megbecsülést, ami minden nőnek kijár.
Respect

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése